Végéhez értünk a „random utazásnak”.
Hátborzongató belegondolni, hogy József Attila 119 éve született!
Gondolatai, verssorai, a mai napig aktuálisak.
Biztos, hogy lesz még, ha igénylik a „kedves hallgatók”.
És ha vannak olyan versek, amelyekről úgy gondolják, szívesen meghallgatnák az én „olvasatomban”, és meg is írják, szívesen felolvasom. Ha úgy érzem, van közünk egymáshoz. A versnek, és nekem.
Mi, „szerelemből felolvasók” megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy azt tolmácsoljuk, amit szeretünk, ami valami módon a „gyerekünké” válik.
Köszönöm azoknak, akik velem tartottak ezen az utazáson, és kellemes nyarat kívánok.
Már kopogtat. 🙂