Schneider: „Hát, hát hallgass ide, mama. Az hogy kidobtátok a gyönyörű bútoraimat és én nem ismerem ki magam a saját lakásomban, az rendben. Az hogy szupénak nevezed a vacsorát, rendben. Az hogy egyszerre most Mátyásnak nevezel, az is rendben van. De hogy én a saját marhapörköltem tiszteletére szmokingot vegyek föl, azt soha! Érted, mama, soha!”